Estére leértünk az Adriai-tenger partjára. A szállásunk egy csendes városkában, Selcén volt szinte a parton. Vacsora után sétáltunk a sétányon és tengerben gyönyörködtünk.
Másnap korán indultunk a Krk szigetre, át a 390 m magasban futó hídon, majd egy gyönyörű másfél órás hajózáson vettünk részt. A tengerről láttuk Fiume városát, ahová utána kirándultunk el.
A Tresatto-i vár nagyon szép volt és csodás kilátással kápráztatott el bennünket. Megtudtuk, hogy mit jelent a nyitott könyv a kaput őrző szárnyas oroszlán mancsában. Fiume történelmi belvárosában tettünk hosszabb sétát. Megnéztük a kikötő magyar feliratait és a Baross emléktáblát is.
Délután Abbáziába látogattunk, ahol az idegenvezetőnk mesélt a magyar családok történetéről, gyönyörű üdülő palotákat láttunk, felkerestük a Hotel Palace Bellevue-t, amely Markusovszky Lajos 1848-49-es tábori főorvos utolsó lakhelye volt. Emlékét tábla őrzi a szálloda falán.
A szállásnál még volt időnk megmártózni a tengerben, ami nem is volt olyan hideg, mint képzeltük... Pont abban a fél órában szél kerekedett és még tarajos hullámokkal is játszhattunk.
A harmadik napot Zágrábban kezdtük. Sajnos a város szinte összes műemlékét tatarozták, így alig láttunk az épületekből valamit. A legérdekesebb a Szent Márk templom teteje, melyen Horvátország és Zágráb címerét Zsolnai cserépből rakták ki. Nagy élmény volt a piac meglátogatása, azon belül is a halpiac, ahol rengeteg féle halat és kagylót is láttunk. Lendva környéke felé vettük az irányt és átértünk Szlovéniába. Ptuj városában sétáltunk és fagyiztunk, megtekintettük a domb tetején álló hatalmas várat. Gyönyörű és csendes volt a belváros.
A magyar határ mellett aludtunk Bajánsenyén, ahol nagyon finom vacsorával vártak bennünket.
A csütörtöki napunk volt a legmozgalmasabb. Reggel rögtön a hármashatárra indultunk, a szlovén-magyar-osztrák határponton az emlékmű és a hely nagyon szép volt. A második nap Felsőlendván megtekintettük Szlovénia legnagyobb kiterjedésű várát, amelynek elődjét még a 13. századi keresztes háborúk idején, a templomosok építették. A várudvaron ügyességi játékokban mértük össze tudásunkat.
A bántornyai Árpád-kori templom falán a Szent László legendát néztük meg. Senki sem volt bent, ezért elénekeltünk egy szép kánont, nagyon jó volt az akkusztika. Ezután a Bakonaki-tó partján sétáltunk. A tónál energiapark működik, ahol különböző szervi bajokat lehet orvosolni. Ezek az energiavonalak a közeli erdőben megbújó Szent Vid forráshoz, és a felette lévő Szent Vid kápolnához vezetnek. Battyánfalva kastélyát is megnéztük, ahol az volt az érdekes, hogy egy szlovén waldorf iskolában kukkanthattunk be és magyar tanító néni mesélt nekünk az osztályokról, tanulásról. Ezután a napot az orchida farmon zártuk. Az évente 2 millió orchideát termesztő Trópusi Kertben különféle egzotikus növényeket is láthattunk. Szinte mindenki hozott haza virágot az ottani üzletből.
Az utolsó nap útra keltünk és a Muravidék talán legismertebb parasztgazdáihoz, a
Passero család tagjaihoz látogattunk. A szőlőműveléstől kezdve a lekvárkészítésig sok mindennel foglalkoznak, de igazán a csokoládé különlegességeiről híresek, melyeket saját alapanyagaikból készítik.A hely egyik legkedveltebb hozzávalója a tökmag, melyet sok készítményükbe belecsempésznek.
Lendván megtekintettük a Bánffy-Esterházy kastély kiállítását. Benne Zala György híres szobrászművész alkotásainak miniatűr másait, valamint a tájegységre jellemző kiállított tárgyakat. Ezután a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetben megismerkedünk a helyi magyarság történetével. Soós Mihály nagyon izgalmasan mesélt a tevékenységükről. Az első szlovéniai fagyit is megkóstoltuk egy száz éve működő cukrászdában. Lendva központjában a Makovecz Imre által épített kultúrpalota volt a kedvencünk. A lendvai szőlőhegy következett, ahol felkerestük a Szentháromság kápolnát, ahol Hadik Mihály törökverő hadvezér múmiáját láttuk és érdekes történeteket hallgattunk. A Hadik múmiáról és Bánffy Piroskáról szóló történetek nagyon izgalmasak voltak. A híres Vinarium kilátótoronyba 240 lépcsőn mentünk fel – valaki a liftet választotta – és gyönyörködtünk a kilátásban. Az egész környéket meg lehetett fentről nézni, így búcsúztunk el és indultunk vissza Magyarországra.
Köszönjük a tartalmas és nagyon jó hangulatú kirándulást, örök élmény marad az egész osztálynak.
Szofi, Bogi, Bulcsú, Zéti, Johanna, Bori
